Egy lehetőség életünk megváltoztatására.

- Kíváncsi belső működésére? - Szeretné megtudni, mi az, ami hátráltat? - Érdeklik a nagyobb távlatú összefüggések? - Jó lenne könnyíteni a terhen, amit cipel? 

Ha igen, akkor csukott szemes kézírása segítségére lesz ezekben. Igen, jól olvasták, csukott szemes kézírás,  aminek merőben új szemlélődése a belőle fakadó következtetésekkel 

paradigmaváltó

A kézírás itt egészen más megvilágítást kap és egészen új dolgokat lehet olvasni róla meglepő tudományos kapcsolódásokkal. Ha kicsit szétnéz valaki ezen az oldalon, megtudhatja, hogy kézírásunk kiváló eszköz egy új szemlélőmód elsajátításához, a belső utazáshoz, az önismerethez, az öngyógyításhoz. A csillagos égbolt végtelensége térképeződik le ennek az írásmódnak köszönhetően s egy olyan rendszert jelenít meg, amiben a belső világunk rezdülései összhangban vannak a külvilág törvényszerűségeivel. 

A kézírás sokkal többre hivatott, mint amiről eddig tudomásunk volt, mélyebb és szerteágazóbb kapcsolódások mentén bontakozik ki benne az élő rendszer.

Tudta, hogy ez az írásmód:

- képes a szó formaisága mellett, annak mondanivalóját is megjeleníteni? (aki fá...zik, nem fagy meg ☺ )  

- képes a szó eredeti tartalmát háttérbe helyezni, hogy új fogalmat jeleníthessen meg? (csillagsün)   

- képes feltárni múltbéli eseményt? (KÉPírás)

- természeti jelenségek mentén körvonalazódik, ami mögött a tudomány áll?

- formabontó képi világa nemcsak látványos és izgalmas, de szemléletformáló is?

- lehetőséget ad tudattalanunk működésének tudatos megfigyelésére?

Nem a világot kell megváltoztatni, mert az úgy jó, ahogy van. Az embernek kell felnőnie ahhoz, hogy embernek született.

Nyitott szemmel csak hisszük, hogy kézírásunk szabad áramlás, mert alapvetően egy egomederben, elménkkel felállított falak és gátrendszerek szövevényében vezetett betűfolyam.

A csukott szemes kézírás azonban becsapja az elmét. A lehunyt szemet ugyanis hóbortos különcségnek tudja be s nem veszi észre, hogy az író figyelme leszűkül a szöveget diktáló hangra. Elménk ezzel a szokatlan körülménnyel foglalja el magát, mint az a kisgyerek, aki új játékot kapott, és amíg ismerkedik az újdonsággal és keresi a megváltozott helyzethez illő szabályokat, addig az ember folyamatosan egy automatizált cselekvést végez, vagyis zavartalanul ír.

Elménk még az első sorát sem tudja felállítani az új játékszabálynak, az aláírással már be is fejeződött az írótevékenység. Dupla becsapás, hogy a végeredményt sem elmével tudja megfejteni az ember, hanem Tudatával. Így, egy szinttel magasabbról figyelheti az álló, azaz statikus íráskép mellett a jelek mozdulatát, azaz dinamikáját is. A sorokba merülve a különböző részek összeállnak egy mérnöki precizitással megszerkesztett egységes helyzetté, és a betűkből kirajzolódó képi világban ráismer önmagára, felismeri az eseményt és a hozzá fűződő viszonyt. Ez a tudatszemlélődés az elme fölötti győzelem.

Nem a múltban botorkál és nem is a jövőben tévelyeg a kézírását szemlélő ember, hanem a jelen igazságában meglátja a múlt szétfoszló homályán keresztül a jövő reménysugarát. A jelenlét, a MOST valósága, értelmet lehel a megtapasztaltba és a belőle kivirágzó jövőképbe.