A macska jobban tudja

Nézegetve a kvantumvilágról szóló cikkeket, kisfilmeket, a Schrödinger macskája gondolatkísérlethez fűznék pár gondolatot, még annak ellenére is, hogy az egész kísérlet abszurd és kitalálója csak viccnek szánta. A lényeg talán annyi, hogy egy macska olyan körülmények között van egy zárt dobozban, hogy egy bizonyos idő eltelte után lehet, hogy még él, de az is lehet, hogy már nem. Mindaddig, amíg nem nézünk a dobozba, addig nem tudjuk, hogy melyik állapot az igaz. 

A probléma ott kezdődik, amikor azt fejtegetik, hogy talán egy élőhalott zombi van a dobozba, mert lehet egyszerre mindkét állapotban. Nos, csak azért, mert egyelőre nem tudni az eredményt, miért jelentené a két állapot egyszerre történő fennállását?  

Bár van az univerzumnak olyan "sarka", ahonnan mi emberek is épp oly parányiak vagyunk, mint a foton, de Földi viszonylatban ezt mi egyáltalán nem érzékeljük. Szentül meg vagyunk győződve, hogy a kvantummal olyan világot vizsgálunk, ami bennünket nem érint, ránk nem is vonatkozik. Pedig minden eszerint működik. A sok "is-is" egész világából kiragadnak, sőt kitépnek darabokat, amit össze-vissza méricskélnek, dobozolnak majd mesterségesen életben tartanak. Mennyivel egyszerűbb lenne elfogadni azt, hogy valami VAN! Így egyszerűen. Mérés nélkül, bármilyen jelző és meghatározás nélkül csak elfogadjuk.  

Visszatérve a gondolatkísérlethez, a macskára (egyelőre) nem vonatkozik a parányi részecskékre jellemző kvantumvilág, mert nem parányi. Tehát itt már sántít a gondolatmenet. Mivel a megfigyelő nincs a macska mellett a zárt doboz belső rendszerében, ezért a macska számára 50% esélye van élni és 50% esélye halni. De nem egyszerre mindkettő.

Ez az 50% csak a dobozon kívül ennyi, mert bent a dobozban 100% "tudja" az a fránya macska, hogy még él-e és nem nehéz belátni, hogy a dobozon belül van a 100%-os valóság, ami egyben az igazság is. 

Mert igazság csak egy van. 

Az "is-is" világ  mellérendelő lényege nem abból áll, hogy mindegyik lehet egyszerre, hanem, hogy bármelyik lehet. Nyelvre vonatkoztatva ez a gondolatmenet úgy néz ki, hogy van olyan szó, ami egyszerre képes kifejezni teljesen különbözőnek látszó dolgokat. Például ilyen szó a vár.  Hogy az igei, vagy névszói értelmezés szerint használjuk, azt a szövegkörnyezet bontja ki. Sárika régóta vár. Itt igeként jelenik meg, míg, ha azt mondom, hogy folyó mellé épült a vár, akkor névszóként. Tehát a vár szóban egyszerre van meg mindkettő értelmezés, mégis mindig csak az egyik szerint tudom használni. Ha névszói, akkor "részecske", ha igei akkor "hullám". Ide tartozik még az a gondolatkör is, hogy valaminek vagy a helyzetét tudjuk meghatározni, vagy a mozgását. Az első a névszói, a második az igei kifejezés.

Az is-is világ azt képviseli, hogy még nem döntöttünk, még nincs kényszer, nincs omlasztás. Abszolút értelemben próbáljuk elfogadni a dolgokat, mindig nyitva hagyva egy újabb lehetőség ajtaját. Ellenben a "vagy ez-vagy az" alá-fölé rendelő világ döntési kényszerről szól. Választunk, ami egyet jelent az elválasztással, azzal, hogy amit választunk arra figyelünk, azt emeljük ki, háttérbe szorítva az összes többit.

Sajnos több helyen is belebotlani a relatív szemlélet mindent elsöprő, még a spájzba is beférkőző gondolatiságába, aminek az a legnagyobb hiányossága, hogy nem néz át a túloldalra. A relatív megítéléssel csak mi képzeljük a macskát abba a kellemetlen helyzetbe, hogy élőhalott, de az abszolút világrend szerint egy kívülálló idekint gondol, amit akar, a macska meg odabent "tudja" az igazat. 

Bármennyire is kerek az abszolút világ, ám Földi értelemben nem tudunk csak "is-is" létezni. Döntenünk kell nagyon sok mindenben, hogy most erre vagy arra megyünk tovább, de tudni kell a másik világról és talán nagyobb egyensúlyt kellene megtalálni a két világfelfogás között., ami mögött tulajdonképp egy világ van. A kvantumvilág ebben próbál segíteni. Nem azért mutatkozik meg, hogy a tudomány ízekre szedve szemlélje az értelmetlenné aprított "vagy ez- vagy az" részeit, hanem azért, hogy az "is-is" szétbonthatatlan egységében is tudja már végre szemlélni mindazt, amit tapasztal. 

Ezidáig még ez nem sikerült.