Geometria és kézírás

Azt mondják, minden összefügg mindennel, és erre kiváló példa a címben szereplő területek – elsőre talán meghökkentő – kapcsolata.

A nem szokványosan, azaz csukott szemmel keletkező kézírás, röviden vinemkont⁕ megértéséhez, el kell rugaszkodni a megszokott vizsgálati módszerektől és szemlélettől. Már önmagában az is igen figyelemre méltó, hogy a hagyományos kézírással ellentétben múltbéli eseményeket képes felszínre hozni. Ezt ugyanis a klasszikus grafológia kizárja.

A vinemkont megdöbbentő képi világát különböző nézőpontok egyidejű figyelembevételével tudjuk megközelíteni. Amikor megnézzük a jelek nagyságát, az egymástól és a lapszéltől való távolságukat, akkor a betűk ráfeszülve az anyagra egy erősen behatárolt síkfelület törvényszerűségeinek felelnek meg és mérhetővé válnak. Ez a lapközpontú (laporientált) látásmód. Ez adja meg azt a lehetőséget, hogy egyáltalán meg tudjanak jelenni anyagi szinten a velünk és nagyvilággal kapcsolatos információk. Ez a táptalaja a kézzel fogható részecskéknek, ez a láthatóság, a mérhetőség és egyben a hagyományos elemzés világa.

Igen ám, de az író személy nem a papírlap. Az ember, amint külön válik a papírlaptól, már saját magához mérten tudja figyelni az eseményeket, vagyis az írást végző személy az eredő. Itt kerül helyére a fent és lent helyett a távol és közel megfogalmazás, ami kifejezésre juttatja a fizikai léthez (anyag), illetve a szellemiséghez (tudat) való viszonyulásokat. Mivel maga az író a kiindulópont, vagyis a nézőpont emberközpontú, ez a látásmód tárja fel előttünk az ember egyedi életének saját szempont szerinti viszonyrendszerét.

A következő lépésnél az írást is "leléptetjük" a papírlapról. Így az írott jelrendszer 3D-ba formált teste a papírtól elvonatkoztatva már a világmindenség más dimenzióiba tud áthelyeződni, megkapva így annak "is-is" valóságát. Mindez egy olyan keretrendszerbe foglalva, ami már túlmutat emberen, földi logikán és értelmen. Tükrözi az ember mikrovilága és az írás viszonyát, tükrözi az univerzum makrovilága és az írás viszonyát is, azaz az írás egyszerre több viszonyrendszerben "lebeg" a TÉRIDŐ-ben. Ez a kozmikus szemlélet már egyetemes összefüggésekre mutat rá.

A különféle szemléletek forgáspontok mentén bontakoznak ki. Laporientáltnál (papírközpontúnál) minden jel lehet forgáspont egy másik jelhez vagy a lapszélhez mérten. A forgáspontban és nem szakaszban történő gondolkodás "életszagúbb", mert alapvetően megad egy tágabb látószöget és azt, hogy "IDŐben" lévő viszonyrendszerként érdemes nem csak betűinkre, de minden egyébre tekinteni. Az emberközpontúnál az ember a forgáspont, ő a kiindulópont, hozzá viszonyítjuk a látottakat, a kozmikusnál pedig már az ember és az univerzum. Mindhárom szemlélőmód úgy ad új világnézetet, hogy végig ugyanazt az írást figyeljük.

És itt a nagy kérdés.

Hogyan fonódik össze a kézírás a geometriával?

Úgy, hogy ehhez a különleges írásmódhoz kapcsolható látásmód különbözőség megfigyelhető a geometriában is, ugyanis a parabolikus (euklideszi), az elliptikus és a hiperbolikus - Bolyai János szerint abszolút - geometria három különböző szakaszmetrikát használ az egyenesen és három különböző metrikát a szögmérésre. Alábbiakban a szakaszmetrikát vázolom fel.

• A parabolikus (euklidészi) metrika valaminek a méretét egy kijelölt egységhez (CD) viszonyított aránnyal határozza meg. Ez az írásban a laporientált (lapközpontú)-nál van jelen, ahol a kijelölt egység egy elfogadott norma (pl. egy zóna 3 mm) és az ettől való eltérés arányának meghatározása, majd értelmezése fogalmazódik meg elemzéskor.

• Az elliptikus metrika már szöggel számol. Ehhez a szakaszon kívülre kell helyezni a kiinduló pontot (E), hasonlóan az írás emberközpontú szemléleténél, ahol a papír síkján kívüli ember képezi az origót. Író és írás jelei között bezárt szögek figyelembevételével fogalmazódnak meg a következtetések.

• A hiperbolikus metrikán alapuló mérés pedig olyan "kettősviszonyt" alkalmaz, ami két különböző (FG) alappontokon nyugszik. Az így tapasztalható összefüggések már kilépnek a 3D-ból, ahogyan az írásunk kozmikus szemlélő módja is. Az író személy után az írás is leválik a sík papírlapról, hogy az ember és a végtelen univerzum között lebegve mutasson rá egy mindent átszövő kapcsolatrendszerre.

A csukott-szemes írás szemlélőmódjainak lényege kirajzolódik a geometriában használt látásmód különbözőségekből fakadó metrikákban, azok megjelenésében. Ám amíg a geometria mindig csak egyféle ábrázolást mutat metrikától függően, addig ebben a kézírásban a különböző látásmódok rendszerei a hozzájuk tartozó képi világ információival egymástól elválaszthatatlanok és egyidejűen vannak jelen. Ellent mond a fizika és matematika ehhez tartozó törvényszerűségeinek, ami azt mutatja, hogy egy élő szervezet működésének vizuálisan ábrázolt lenyomatát tarthatjuk kezünkben.

A csukott szemes írás összetett képi világa megjeleníti a legteljesebb értelemben vett, vagyis abszolút tartalmat, aminek megfejtéséhez az emberi gondolkodás korlátja tud csak gátat szabni. 

A vinemkont (vizuálisan nem kontrollált írás) többrétű látásmódját valahogy így lehetne ábrázolni a geometriában:  

Ahol                                                                                                                                                                                                                            "AB" maga az írott jelrendszer (betűk, szavak, sorok).                                                                                                              "CD" az elfogadott norma, amihez viszonyítjuk az írás jeleit. Például hogy egy zóna 3 mm.                                      "E" az origóba helyezett író                                                                                                                                                                      "F" (ember) és "G" (univerzum), mint egyszerre fennálló viszonyítási alap

Ezért                                                                                                                                                                                                                "CD-AB" a laporientált (bármi, ami mérhető, pl. margóméret, betűnagyság, sortávolság...)                                                       /A betűk megjelenéséhez fix adatok, fogalmak és meghatározott jelentések tartoznak, amelyek egy                                        sztenderdhez, önmagukhoz vagy másik betűhöz, vagy a papírlaphoz mérten léteznek./

"E-AB" az emberközpontú (emberhez képest merre mozdulnak a betűk, szavak, sorok...)                                                             /Szétválaszjuk a mérhető és adott dolgokat az író személyének szempontjából érzékeltre, az ember önmagából                kiindulva vonja le a megfelelő és egyénre szabott következtetéseket./

"F-AB-G" a kozmikus szemlélet, ahol az írást ember és univerzum közé helyezi a Tudat                                                            /Az ember már nem ragaszkodik sem mérhetőséghez, sem hogy őhozzá történjen a viszonyítás, hanem a leírt                    szó látványa mögötti értelmét a Tudatával közelíti meg. Így észlelni a környezetünket a legvalóságosabb./

Geometriában a különféle szakaszmetrikák egyszerre történő képi megjelenítése azért lehetetlen, mert a különböző számolásokhoz más-más látvány társul. A parabolikushoz a sík háromszög, az elliptikushoz a gömbön lévő, míg a hiperbolikushoz leginkább tölcsérbe rajzolt.

A méréseken és számokon alapuló geometria egyértelműen bizonyítja azt, hogy a csukott szemes írásból fakadó meglátások épp olyan helyénvalóak, mint a különböző szakaszmetrikából adódóak. A szakaszmetrikák gondolatisága ugyanaz, mint a vinemkont egy-egy megközelítési módjának!

A geometria alkalmazza a vinemkont szemlélőmódjait!

A csukott szemes írás megjelenése egyszerre képviseli az összes szemléletet. Vagyis legyen az betű, szó vagy akár egész sor, egyidőben laporientált, emberközpontú és kozmikus, illetve statikus és dinamikus is. A vinemkont egy olyan emberi produktum, ahol tudatunk határozza meg azt, hogy az íráskép egységéből mit és hogyan értelmezünk. Mindez kizárólag azért lehetséges, mert nem detektált állapotban rögzült a tintanyom. Az a tintanyom, ami mögött ott van a szó jelentésén kívül már a jelentésre ráruházott érzet, viszonyulás.

Minél szélesebb, minél többrétűbb ez a figyelem, annál kerekebb a világ. Nem az íráskép mozdul, nem is mi, hanem tudatunkat futtatjuk meg egy kicsit a képíráson. :)

Más szavakkal nem a kép változik egy-egy metrika, azaz szemlélet kapcsán, hanem a változatlan vizuális látványt szemléljük különböző és egyre táguló megközelítéssel, így nem a képi világot formáljuk a gondolkodásunkhoz, hanem gondolkodásunkat változtatjuk, bővítjük a változatlan formalitásban.

Ez azért nagyon fontos, mert míg a relatív megközelítés egyetlen nézőpont szerinti részletet emel ki a sok közül és aszerint vizsgálódik, addig a vizuálisan nem kontrollált írás a részleteket egységes képi világban és abszolút értelemben tudja felmutatni. Ami magyarul azt jelenti, hogy ebben az írásban egyidőben lehet értelmezni a mérhető dolgokat, az emberhez kapcsolódó viszonyt és felfedezni a kozmikus "bemozdulásokat.

Ahogyan arra a fenti összefüggések is rámutatnak: a kézírás csukott szemes változata sokkal több és nagyobb jelentéssel bír, mint azt gondolnánk. Formabontó képiségével egy olyan új világot tár elénk, amelyben az univerzum az emberi viszonyulások mentén, geometriai értelemben is működő összefüggésekkel a háttérben mutatja meg ezerféle arcát.

⁕ vinemkont: vizuálisan nem kontrollált írás rövidítése, és egyúttal a vizsgálati módszert is jelenti