Érzelmek fontossága

Az energiahullámoknak mindig kell egy akadály, amivel ütközik ahhoz, hogy számunkra láthatóvá, hallhatóvá, érzékelhetővé váljon. Az ütközés miatt a hullámok pozitív és negatív töltettel rendelkeznek, amit mi érzelemként élünk meg. Érzelem nélkül tehát nincs találkozás, nincs érintkezés, amit fel tudnánk fogni. Az érz(ő)-elem ugyanolyan fontos, mint a szer-elem, hiszen az ér szállítja a létfontosságú elemeket testünknek.

Hogyan is tudnánk hallani a hangot, ha az nem ütközne a fülünkben lévő dobhártyával? Hogyan látnánk bármit is, ha a látvány nem ütközne a szem hátsó falával? Ha az illat nem érintkezik  az orrban lévő szaglóreceptorokkal, akkor nem éreznénk illatot. Érintés nélkül, hogyan tudnánk  "letapogatni" az anyag sűrűségét, textúráját, hőmérsékletét és kiterjedését? Sehogy. Hogyan jelennénk meg a papírlapon, ha nem lenne az érzelmeket kifejező nyomaték? Sehogy. 

Az ütközet mivel jár? Hullám gerjedésével. Ez azt jelenti, hogy bármit, amit érzékelünk, az hullámmal tejed. A látás, hallás szaglás, tapintás az ízlelés.

Ha nincs érzelmi töltet, nincs nyomaték, ha nincs nyomaték, akkor nem hagyunk nyomot a fehér lapon, vagyis nem maszatoljuk össze tintával. Miként a fehér lapon, úgy a világban sem tudunk megjelenni érzelmek, azaz "ütköztető nyomaték" nélkül. Ütköznünk kell a fogantatáshoz, a megszületéshez és ahhoz is, hogy tintás legyen a lap.

Ütközünk a hanggal, a hővel, a vizualitással, az illattal, az anyaggal, a gondolattal. Csoda hogy ilyen küzdelmes az emberi lét? :)

Ebből kifolyólag, az ütközéssel (kapcsolattal) járó érzelmi hullámok nélkül nincs földi létezése az embernek. Annyira fontos, hogy ha valamiért elveszítjük a legmarkánsabb érzékszervünket, a szemünk világát, annak hiányát a kézzel foghatóság, vagyis a tapintás és a hallás veszi át a szerepét, amennyire csak tudja. Persze az érzelmeknek vannak fokozatai. Egy kisebb hullámot élünk meg simogatásnak vagy lágy dallamnak, de bármennyire is finom az a hullám, akkor is érintkeznie kell a földi testünkhöz tartozó érzékszervekkel, mert ez által jön létre a kapcsolat, az a tapasztalat, ami szó szerint is hozzánk tapad, gazdagítva ezzel lényünket.

A magyar nyelv biztosítja, hogy a lehető legpontosabban rálássunk a dolgok lényegére, ezért fogalmaz oly precízen. Mind az érzékelés, mint fizikai jelenség, mind az érzelem szavaink, amit az érzet kivált, egy tőről fakadnak. Hiszen az érzékelés egy olyan benyomás, amely érzéssel támad bennünk, vagyis maga az érzet egy olyan ütközet (kapcsolat), ahol az "érintőponthoz" (az a pont, ahol adott hullám találkozik velünk) hozzárendelődik egy érzelem, amit a nyomaték intenzitása szabályoz.

Az érzelmeket valamilyen fokon mindenki tudja kezelni és tanulható is, de még a hegy tetején meditáló guru is érzelmekkel éli csendes világát, mert amíg a szenzor, ami felfogja a különböző hullámok érzeteit a hozzá tartozó érzelemmel, addig van élet a testben. Amikor a lélek elhagyja porhüvelyünket, magával viszi a megtapasztalt érzelmi világunkat, magát az élményt, a bennünket elárasztó hullámözönt, legyen az hang, fény, íz vagy érintés. A tapasztalás talán ezért élmény, mert akkor is él valamilyen rezgésként, amikor már a földi utunk véget ért.