Hszing seng képjelei

Vajon a csukott szemes kézírás szemlélőmódjai alkalmazhatóak-e más nyelven írt szövegnél? Erre a kérdésre keresve a választ szeretnék bemutatni egy kis ízelítőt.

Bármennyire is bonyolult jelrendszer van  Kínában, ott is foglalkoznak grafológiával. 

A kínai írás hat különböző szemlélet mentén fogalmazza meg jeleit. A legáltalánosabb a hszing seng: "forma és hangzás", ami két írásjegy összetétele, az egyik a hangzást jelöli, a másik a jelentésre utal.

Például ez a karakter azt jelenti, hogy: anya

Az első jel adja a szó jelentését: nü (nő), a második pedig a kiejtés formáját, a hangzást: ma (ló).

Alábbi kísérletben először nyitott szemmel (vikont), majd háromszor csukott szemmel (vinemkont) jelenik meg a jelrendszer. 

Szemmel látható különbségek jelennek meg a két fajta írásmód között, és joggal feltételezzük, hogy a megváltozott alakiság mögött értelmezési változás is történik. A csukott szemes kézírásnál az első karakter "gömbölydeddé" vált, a másodiknál pedig a "középrész" feljebb került és a "beltartalom" túlnyomórészt kívülre helyeződött, illetve az a négy kis csík szinte rátapadt a fölötte lévő vonalra. A helyes értelmezést csak a kínai írás hátterének mélyebb ismerete tárhatja fel. Például az, hogy a hangzás (ló) jele mögött milyen gondolatiság húzódik meg, és az hogyan és milyen szinten képes befolyásolni az első karakterben megjelenő szó jelentését. Másként megfogalmazva, milyen viszonyrendszer működik a két karakter között. Azt is jó lenne tudni, hogy a kínai írásjeleknél hogyan fogalmazódik meg a térszimbolika és vajon a négy kis csíknak van-e jelentése? 

Amint meg tudjuk válaszolni az ilyen és ehhez hasonló kérdéseket, kirajzolódhat a szó megváltozott képiségének helyes értelmezése, ami egy izgalmas és elgondolkodtató világot tárhat elénk.

Remélem egyszer találok egy olyan magyarul beszélő kínai íráselemzőt, aki érdekesnek találja ezt a témát és hosszabb szöveget is tudnánk vizsgálni. :)