"Hány az óra Vekker Úr?"

Egy lehetséges válasz, hogy délután három óra. 

Délután három óra… Ízlelgessük egy kicsit ezeket a szavakat, s ráérezhetünk, hogy valójában csak a délután kifejezés fogalmaz meg időt.

Mi is az IDŐ valójában?

Az öt perc, az egy óra biztos, hogy nem, mert ezek csak adatok. Méréssel kimért mennyiségek. Idő például az hogy régen, valaha, egykor, egyszer, akkor, hajnalban, későn és persze a délután…. Érezzük, hogy megfoghatatlan távlata van, nem igazán mérhető és csak körvonalaz.

Ezt a kézzel nem foghatóságot az ember egy folyamat szakaszolására, mint például az óra járása helyettesítette be. Megy az óra, van idő, áll az óra, nincs idő. Ugye milyen abszurd? Az óra nem az idő múlását mutatja, hanem azt, hogy periodikusan körbe-körbe járnak a mutatók. Járnak, vagyis mozognak, méghozzá monoton ismételve azt a szabályt, hogy egy kijelölt ponthoz visszatérve mindig ugyanakkora távolságot ugyanakkora sebességgel tesznek meg. Egy folyamat szakaszolását nevezik elhibázottan időnek. De ez nem idő, csupán egy jelenség adatolása.

Mivel a kimért részek számolhatóak, így egyenletekbe helyezhetőek. Kijelölnek egy kezdőpontot és egy végpontot és a kettő közötti részt feldarabolják azonos méretűre. De pontosan azért, mert szakaszolják, mert monoton mederben tartják a folyamatot, elveszíti az időbeliségét és csak a tik-tak, tik-tak marad meg. Ha lemerül az elem, az óra mutatója megáll, de ettől még az, amit mérne, az halad tovább. Mert, amit mérne, az a föld saját tengelye körüli forgása, a nap körüli keringése. Mindegyiknél a folyamat a lényeg. De az egy óránál, egy percnél vagy egy évnél nem magára a folyamatra, azaz nem a forgásra, keringésre vagy például egy bizonyos izotóp feleződésére mondja azt az ember, hogy idő, hanem az ismétlődő folyamatnak a mennyiséggel ellátott felaprózottságára, szakaszoltságára.

Okos kakas IDŐ-ben kukorékol

Az egy nap nem más, minthogy a Föld saját tengelye körüli forgása miatt, visszatér egy nagyon hasonló állapothoz. Azért csak hasonló, mert nincs két egyforma helyzet. A hajnalban kukorékoló kakas nem tudja, hogy hány óra van éppen, csak azt, hogy a Föld azon pontja, ahol éldegél, a napkelte előtti pozícióban van és mint tudjuk, a térszimbolika szerint emögött vektor és IDŐsík van. De, ha lenne órája és kivenné belőle az elemet, a reggel akkor is eljönne és bizony felkelne a nap, a kakas pedig, mivel okos állat, kukorékolna előtte. A kakas érzékeli hol van a világban s merre forog a föld. Pontosan azért, mert a valódi IDŐ nincs mechanikus szerkezethez kötve, vagyis nem függ tőle, ezért is mondható el az, hogy az óra nem IDŐt mér, hanem egy folyamatot tesz adathalmazzá, méghozzá évekre, napokra, 60 perces szakaszokra bontva. Vagyis az év, a hónap, a nap, a perc és másodperc használatával az ember nem tesz egyebet, mint hogy egy folyamatot ízekre szed, egységében megbontja.

Déli 180 fok?

Amikor valaki ránéz az órára, majd fél óra múlva ismét, azt látja, hogy a mutatók máshol állnak, vagyis haladtak, mentek, mozogtak. Erre mondja azt az ember, hogy múlik az idő, pedig nem az idő múlik, hanem egy folyamat halad a maga rendjén. Tehát egy folyamat részeit időnek, a részek összeadását pedig az idő múlásának hívja. Mondjuk egyszerűbb, mintha a déli 12 óra helyett azt mondaná, hogy 180 fok, hiszen az éjfélhez képest 180 fokkal fordult el a föld, így jogosan mondhatná ezt is. De a délidőt például az egyenlítőnél úgy is meg lehetne határozni, hogy 20037,6 km, ez ugyanis a föld kerületének fele.

Múlt, jelen, jövő

Talán említettem máshol is, hogy földi viszonylatban, ha valami VAN, akkor már cselekszik, mert létigével rendelkezik. Ezért például egy kődarab is cselekvő, hiszen VAN. És persze VOLT is. Hogy LESZ-e, azt csak a jóég tudja.

A magyar nyelv két igeidőt ismer. Jelen és múlt. A jövő időt külön szóval fejezi ki. Jelen időben iszom, múlt időben ittam. Mit csináltam? Ittam. Vagyis valamilyen cselekedetet végeztem. A cselekvés pedig ige. A magyar nyelv ezt a cselekvést kapcsolta az IDŐ folyamához az igeidő kifejezéssel, így az igeidő tulajdonképp cselekvő folyamatot, illetve folyamatban lévő cselekményt jelent. Ezt figyelembe véve úgy tűnik nem is olyan elrugaszkodott megfogalmazás az, hogy "az anyag vizualizált idő", vagyis vizualizált folyamat.

Pozíció és folyamat 

Ezt hívja a tudomány téridőnek, de a mögöttes gondolkodás miatt a téridő nem fogja beteljesíteni a hozzá fűzött reményeket, mivel az IDŐ-t adathalmazzá silányítja. A föld esetében a keringés, mint folyamat az IDŐ, és az egy év megnevezés csupán ebből a folyamatból kiragadott számosított adat.

A téridős gondolkodás azt mondatja, hogy a tér foglalja magába az anyagot, vagyis a térben van az anyag. Ám ha folyamatként tekintünk a dolgok működésére, az mondható el, hogy egy kijelölt pozíció szabja meg a folyamat térbeliségét, iránya pedig az időbeliségét. Kézírásnál a térszimbolika erről szól. És mit tudunk pozícionálni? Anyagot, részecskét. És a sok-sok behatárolt részecske építi fel pontról pontra a tériséget, a képi világot. Vagyis az anyag hordozza magában a tériséget és nem fordítva. A tér csak az anyag jelenlétéből tud kibontakozni, ha nincs anyag, tér sincs, ha nincs anyag, idő sincs. Mert az anyag nem csak a tériséget hordozza magában és építi fel, de az időt is. Mert mindig minden mozog. Mert minden amit magunk körül tapasztalunk az folyamat. 

Az idő az anyag igéje

s ahogy az idő, úgy a tér is az anyagból és azzal együtt tud kibontakozni, felépülni.Az ember mivel egy azonos sebességgel ismétlődő folyamat szakaszolását nevezte el időnek, e szerint a régen szavunk nem is időt fejez ki, mivel nem periodikus? De megemlíthetném a valaha, egyszer, hamarosan szavakat is. Pedig pont ezek azok a kifejezések, amikben áramolni tud a folyamat. A másodperc, az év egy időegység a tudomány szerint, de a reggel vagy a szürkület már nem az, hanem "csak" napszak. Miért is? Mert nem lehet pontosan kimérni? Meglátásom szerint a reggel egy tökéletes IDŐintervallum, míg a másodperc csak egy monoton ismétlődés, aminek üteme van és nem élő ritmusa. Köze nincs a valósághoz. Az időhöz való fura hozzáálást mi sem támasztja alá jobban, mint az, hogy a delelő naphoz hozzákötött 12 órát az ember simán eltolja egy órával a kénye-kedve szerint. A nap delelése egy folyamat, amin ember nem tud változtatni, de egy hozzábiggyesztett adaton, amit órának hív, azon igen. Az óraátállítással már nem mondható az, hogy déli 12, mert hazugság.

Amikor azt mondjuk, hogy 7 óra, egy számot rendelünk egy másik számhoz, egy adatot egy másik adathoz. Az óra azért adat, mert egy folyamat egységnyi szakaszokra bontásából származik. Ennyi erővel azt is mondhatnánk, hogy 7 hőmérséklet, vagy 7 átlag. Egyiknél sem azt tudjuk meg, hogy hány fok van, vagy hogy mennyi az átlag, csak azt, hogy 7 van belőle. 7 óra sem az időt mutatja meg, hanem csak azt, hogy az óra 7. Na, de reggel vagy este? Ezt csak akkor tudjuk meg, ha a 7 órát az idővel együtt mondjuk, vagyis hogy reggel 7 óra van, vagy este hét óra van. A 19 óránál is csak azért tudjuk, hogy az este hét órát jelent, mert megtanultuk, hogy a 19 óra az este ideje.

Gyönyörű magyar nyelvünk talán tévedne, amikor időjárásról beszél? Mit csinál az idő? Jár. Vagyis mozog, cselekszik. Ezért ige. Az időjárás szavunk nagyon helyesen azt a gondolatiságot fogalmazza meg, hogy a környezetünkben zajló folyamatok összefüggésében milyen események várhatóak; sütni fog a nap, vagy esni fog az eső, szélcsend lesz avagy vihar. Nincs itt sem másodperc, sem szakaszolás csak események zajlanak, ami vagy esőt hoz, vagy napsütést. Tulajdonképp események szövevényében vagyunk, azaz IDŐben és amikor azt kérdezi valaki hogy milyen lesz az időjárás, akkor arra kíváncsi, hogy miként fog alakulni az események menete, milyen cselekmények várhatóak.

Egy folyamathoz elválaszthatatlanul hozzátartozik annak sebessége, ami nem a megtett úthoz, hanem a folyamathoz, vagyis a cselekvéshez tartozik. Mert nem a megtett út határozza meg a sebességet, hanem a sebesség határozza meg azt, hogy mekkora utat fog valami megtenni. Azért nem lehet egyszerre megmondani valaminek a pozícióját és sebeségét, mert a sebesség annak a megfoghatatlan folyamnak, azaz az IDŐ-nek (anyag igéje) a szerves része, amiből a pozícionálással az ember saját magának egy pillanatra kiragad egy részecskét, ráfókuszál és abban a pillanatban nincs sebessége, csak egy kiragadott pont lesz a folyamban. Erre szokták azt mondani, hogy összeomlasztja a hullámot. Dehogy omlaszt össze! Ha ez megtörténne, akkor megszűnne a "hullám", ami a "valaminek", egy adott dolognak, köznapi nyelven "részecskének" a működése. Egy szimpla méréssel, nézéssel megállítanánk az egész világot? Szerencsére nem ez történik. A pozícionálással a részecskékre jellemző tulajdonság lép előtérbe, míg sebességnél egy folyamat. Próbáljon meg valaki egyszerre állni egy fa előtt és megkerülni azt. Nem fog menni. Vagy áll előtte és szemrevételez, vagy körberohanva szakaszolni tudja a folyamatot.  

Egyszer volt, hol nem volt...

Azt mondani a látható világra, hogy illúzió, szerintem tévedés, mert igaz, ha nagyon a mélyére nézünk a dolgoknak, akkor "mezőket", meg energiát találunk, de ezt az állandóan változó mezőnek és energiának a fizikai síkon érzékeltségét illúziónak mondani olyan, mintha azt mondanánk, hogy nem létezik az a mező se, az az energia se, ami a látott mögött van. Márpedig valami van. A "valami" a dolog, a "van" pedig a létige. A "valami" lehet "hol", tehát helymeghatározó, a "van" létige pedig a dolog cselekvése. A létige cselekvő módja kézzel fogható anyaggá vizualizálódik.

De a "hol", az nem csak pozíció, hanem IDŐfolyam is. Amikor azt mondom, hogy "hol igen, hol nem", akkor ezalatt azt is lehet érteni, hogy "egyszer igen, egyszer nem". Vagy nézzük például a "valahol" szót, ahol a "vala" a létigének egy nem szokványos kifejezése. A "valahol" szavunkban a "vala" képviseli az igét, vagyis az IDŐfolyamot, míg a "hol" magába foglal egy pozíciót és annak idősíkját is.

Népmeséink, amik gyakran kezdődnek az "egyszer volt, hol nem volt" kifejezéssel, a teremtett világ törvényszerűségeit tárják elénk. Hősei a bolygórendszerek szerint működnek és igen bíztatóan legtöbbször a gonosz bűnhődik, a jó pedig elnyeri jutalmát. Úgy legyen.

S aki nem hiszi, járjon utána (ha, már eljutottunk a népmesékig)