Hermészi világ
Amikor könyvet olvas valaki, festményt néz vagy zenét hallgat, akkor egy másik ember megtapasztalását élheti át, más gondolataival, problémáival, hangulatával, fájdalmával és örömével ismerkedhet és ez jó, mert általuk gazdagodik. Ha viszont saját gondolataira, érzéseire és problémáira kíváncsi, akkor írjon. Csak úgy. Bármit. És… csukott szemmel. A betűk felveszik érzései, megélései gúnyáját és a napvilágra került sorokkal szétfoszlik. Kegyelem ez, amit ajándékba kaptunk az égiektől.
Pont Hermész, aki Thotként az írás megalapozója ne lenne
tisztában azzal, hogy mire jó a vinemkont? - hangzott el költői kérdésem a 2010-es évek közepe táján. Hisz
mindent tud az írásról! Szellemisége beépül a sorok közé, ott ténfereg a
legkisebb jelzésben is, és szerintem, a csukott szemes írásban érzi magát a
legotthonosabban, ott tud kibontakozni igazán a bölcs hermészi világ, ahol már
tapinthatóvá válik egy más tudatú cselekedet írásos lenyomata.
Hermész Triszmegisztosz "amint fent, úgy lent" kozmikus igazságát már nem csak felfogni tudjuk elménkkel, de bizony, már láthatóvá is válhat számunkra.
Vinemkontnál akaratunktól függetlenül jelezzük a világ Teremtettségét és megtapasztalhatjuk kézzel foghatóan egy magasabb rend működését. Ennél az írásnál akadálytalanul átfolyik rajtunk az égiek tudása, szeretete, törődése, ami kiváló alap a megtisztuláshoz.
Hogy mire alapozható mindezt? Az isteni minőség bőven kiismerhette a betűvetés minden fortélyát, mert nem csak megalapozója volt Thotként az írásnak, de ő volt az ISTENEK ÍRNOKA is. Ez a kettő együtt számomra már ékes bizonyíték, mennyire szívén viselte az írótevékenységet, milyen odaadó szeretettel végezte azt.
De nem véletlenül áll neve mellett a Triszmegisztosz, azaz "háromszor legnagyobb". Lement az alvilágba, hogy annak mélységéből lelkeket hozzon fel, amiért ő lett a "lelkek sötét helyekről való égi kivezetője", példát mutatva ezzel, hogy nekünk is hasonlóan meg kellene tapasztalnunk saját mélységünket majd magasságunkat a teljesség megéléséhez.
Az is ő volt, aki elpusztította azt az asztrális erőt megtestesítő LÁTÁST, mely a Sors erejét képviselte makro- és mikrokozmikus szinten. Vagyis a mindent látás kiiktatásával már nem vagyunk a Sors alávetettjei - mert pontosan a nem látással látjuk meg az égi utat - és megszabadulhatunk a Végzet fogságából.
Hermész pontosan tudta mit csinál és nem véletlenül hadakozott a Sors erejével! Ha ő jónak látta, hogy nem kell az ilyen mindent látó, magát a LÁTÁS-t megszemélyesítő szellemi erő, akkor merjünk bízni abban, hogy vinemkont írásnál, Hermész jóvoltából nincs hatással ránk a Sors kikerülhetetlennek tűnő ereje (mely látás által nyilvánul meg), és így szabadabb lényként járhatunk a csillagok között és önmagunkban.
Bízzuk magunkat hát az isteni Thotra! Csukjuk be szemünket, kezdjünk el írni és megtapasztalhatjuk, hogy kezünket fogva vezet, miközben mesél önmagunkról és a világról. Nem hallunk tőle olyat, amiről ne tudnánk, de mégis más így a kicsengése, más így szembesülni magunkkal. Saját ritmusunkban történhetnek a felismerések és a "nem megfigyelt létezési formában" létrejövő tisztító erejű írással egyre könnyebbek lehetünk.
A hermetikusan elzárt tudás ládáján talán ez egy aprócska rés, melyet számunkra és nem véletlenül hagyhatott meg Hermész nevében Thot.
A kép Csúzdi Gitta festménye