Hogyan fogjunk neki

Papír, toll, asztal, szék és szándék.

Vegyünk egy vagy több A/4-es papírlapot. Ha többet rakunk egybe, valamivel könnyebb érzékelni a lap határait, illetve jobban megmutatkozik az írás mélysége. Lehet ripsz-ropsz nekiállni, de lehet úgy is, mint egy rituálénak. Ha szükségét érzi valaki, az asztalon fekvő lapokat ujjaival nyugodtan simítsa végig, keresse meg tapintásilag a határokkal. 

Mire kell ügyelni elsősorban?

Az első és legfontosabb, hogy folyamatos legyen az írás.

(ha nem folyamatos, akkor nem a szöveghez fűződő értelem fog megmutatkozni, hanem az, hogy megszakadt egy folyamat, magyarul a folyamat megszakadása "eltakarja" a mondanivalót, kiolvashatatlanabbá teszi)

Saját gondolatainkat is leírhatjuk?

Természetesen, de itt is arra kell ügyelni, hogy az írótevékenység folyamatos legyen. Ha nem diktálás útján, hanem saját kútfőből írunk és elakadunk a gondolatmenettel, semmi gond, tessék töltelékszavakat (a példában a dőlt betűs rész) írni mindaddig, amíg vissza nem tér a gondolatmenet.

Példa: " …Tavaly nyáron, amikor sétáltunk a tó mellett, örültem, hogy alkalom nyílt megköszönnöm nagybátyám segítségét. A csudába most elveszítettem a fonalat, mert dudáltak egy jó nagyot lent az utcán és ajaj, hol is tartottam? Igazából nagyon meglepett, amikor felajánlotta a segítséget, de őszintén örültem neki…

Amúgy is csúnyán írok, milyen lesz ha becsukom a szemem?

Őszintén? Én még nem találkoztam csúnya írással. Ennél az írásmódnál pedig végképp nincs olyan, hogy "csúnya írás", ezért nem érdemes ragaszkodni az úgymond szépíráshoz. Minél szebben AKARSZ írni, annál kevesebb információ jön át a betűkön keresztül.

Legalább azzal a sebességgel írj, ahogy egyébként is szoktál. Ha tudatosan lelassítod a tempódat, megint csak nehezebb lesz értelmezni a látottakat, sőt félre is tud vezetni.

Diktált szöveget is írhatok?

Igen. De ha valaki diktál egy szöveget, arra ügyeljen elsősorban, hogy az írás folyamatossága meglegyen, vagyis időben kezdje el diktálni a következő szövegrészt, hogy a kéznek ne kelljen megállnia. Akadálytalan folyam legyen az írótevékenység. Mindeközben a diktálónak érdemes úgy is figyelni az írás alakulását, például azt, hogy milyen sorrendben kerültek a jelek a papírra. Ez nagyon fontos információ tud lenni!

Szívem szerint jómagam felvételt készítenék az írás folyamatáról, mert olyan dolgok derülhetnek ki, amit a diktálás során képtelenség észrevenni, egyrészt az írás sebessége miatt, illetve a diktáló se tudja nézni végig az író személy kézmozdulatait, mert a diktálandó szövegre is figyel.

Mennyit írjunk?

Minél többet, annál jobb, hiszen annál több információ kerül a papírra de! mindig hagyjunk helyet az aláírásnak. Ez változó, de legalább 5-6 centit szánjunk rá, hogy az aláírásnak is legyen mozgástere. Természetesen azt is csukott szemmel kell írni. 

A csukott szemes kézírásnál semmi nincs kőbe vésve. Ezért, ha valaki elfelejt helyet hagyni az aláírásnak, vagy nagyon picike lett, netán túl nagy, sebaj, higgyük el, ennek is megvan az információtartalma, ez is beszél valamiről. Ha a sor végén leírtunk a papírról, sebaj, visszatérve a bal margóhoz folytassuk szépen az írást. Bármi, ami nem úgy működik, ahogy a nyitott szemnél, az nem véletlen, főleg nem baj és nem ciki, mert mind információhordozó. Ne feledjük, hogy írás során a papírlap nem egyéb, mint saját életterünk.

Annak, aki rászánja magát a csukott szemes kézírásra, kívánok tanulságos nézelődést és izgalmas felismeréseket. Elvégre mégiscsak általunk, az átéléseink mentén, önmagunk belső viszonyrendszer térképét figyelhetjük meg külső szemlélőként.