Csillagsün

Az írás már nem az, aminek látszik, gondoljuk vagy tanultuk. Vajon ez mit takar?

Az alábbi csodálatos írásminta nemcsak a szó újjászületéséről ad számot, de a csillagmítoszi átjárót is láthatóvá varázsolja. Most csak az újjászületésről lesz szó. Az írás azért pixeles, hogy a képiség ragadja meg inkább a tekintetet.

Ha jobban megfigyeljük az írás képi világát, a sorok közt kirajzolódik egy sünike. 

A diktált szövegben még csak utalás sincs erre a szóra, mégis a "meg, a, vissza, históriásoknak" szavakból összeállt jól beazonosíthatóan. Téved, aki úgy gondolja, hogy ezt csak én látom így, mert ezt bárki megláthatja, aki figyelmesen szemléli az írást. Ez a sünike a jövő felől tart fürge lábaival a múlt felé, maga előtt felkavarva a sorokat.  

Az is téved, aki azt gondolja, hogy merő véletlen a sün megjelenése, a hozzá fűzött szöveg pedig badarság. A sün beazonosítása után nyilvánvalóvá válik, hogy a sün nem is sün, hanem egy személy. A sorok már nem is sorok, hanem az író életének egymásra rakódott napjai, évei, amit ez a személy úgy lazít fel, ahogy a sün az egymásra rakódott levelekből összeállt avart. Ezek nem kitalációk, hanem tények, mert írójuk által igazolt.

A hallott és leírt szavak képi világa csak nekünk mutatja sün arcát, de aki írta, egyedül csak ő tudja, hogy kit szimbolizál. Vajon milyen felsőbb szellemiség, lény vagy rendszer képes csukott szemes írásban a "meg, a, vissza, históriásoknak" szavakba belebújtatni valakit? Meg tudja nekem ezt mondani valaki? 

Amíg nem, addig maradok annál a verziónál, hogy a csukott szemes írás során megjelenő jelrendszer működése erősen függetlenedik az írótól, ám a belső tartalom, az amiről szól, a legszorosabb kapcsolatban áll vele. Az író nem tudja, hogy mit alkot, de minden kis betűvonás hozzá kötődik. Ezzel megvalósul a "nem öntöm szavakba, még csak nem is gondolok rá" aktív meditáció gyakorlata, aminek során az eredmény mégis szavakká formálódik, képi világgá artikulálódik. A szóhullámok anyaggá manifesztálódnak, hogy aztán a betűk anyagából ismét  gondolat és hang váljon.

Ahhoz, hogy egy ilyen kedves süni alakuljon ki betűjelekből, ami el is mesél egy történést, egy cselekvéssorozatot, valakinek a legelső jeltől kezdve látnia kell már az egész írás KÉP-i világát. Vajon ki az, aki látja az egész képet? Azt, hogy mérnöki precizitással hová és milyen formában kerülnek a szavak, a sorok a papírra. Már a cím "megmondja", hogy egyáltalán miről lesz szó a szövegrészben, ahol aztán kibontakozik a cím mondanivalója. Megkérdeztem a szöveg íróját, hogy gondolt-e sünire miközben írta a szöveget. A válasz az volt, hogy nem. De akkor, hogy tudta odarajzolni? És nem csak megrajzolta, de egy történet keretébe helyezte. 

A kalligramma és írrajz fejezetben látható írrajzok mind úgy készültek, hogy írójuk egyáltalán nem gondolt sérült kézre, emberfejre, repülő szuperhősre, nyílhegyre vagy ravatalozóra, és mégis megszülettek ezek a képek és ezer szállal kötődnek írójuk életéhez. Folyamatában mesél el egy eseményt és azt, hogyan viszonyul ehhez az író személy. 

Sok csoda létezik a világban, ez a sün és az összes többi írrajz biztos közéjük tartozik.