Möbius szalag

Az eddigi tapasztalatok alapján joggal feltételezhető, hogy a vinemkont (vizuálisan nem kontrollált írás) egyik sajátossága, hogy amint letesszük a tollat a papírra, azaz kijelöljük a kezdő pontot, abban a szent pillanatban már megvan a legutolsó jelnek is a helye. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha valakinél kép van róla. Ha nem az író személynél, akkor valaki másnál. Enélkül ugyanis nem valósulhatna meg az a rendező elv, ami a jelek értelmezhetőségét adja, és nem egy folyamatábrázolást látnánk, hanem szétesett sorokat.

Bármennyire is csukott szemmel történik az írás, különböző embereknél kialakulhat formailag hasonló íráskép. Ezek mögött vagy hasonló élethelyzetek, vagy különböző élethelyzetekre adott hasonló válaszok húzódhatnak. 

Igen érdekes megfigyelés az is, amikor az írás eleje, hasonló a végéhez. Ezeknek az írásoknak össze lehet kötni az elejét a végével, ami tulajdonképp a Möbius szalag végtelenített vagy véghetetlen nyolcasa; csak egyszer függőlegesen, majd vízszintesen is fordítani kell az íráson, úgy, ahogy azt az ábra is szemlélteti.

Színes kép forrása: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Riemann_surface_sqrt.svg

A Möbius szalag alatti írásmintában láthatóan végig megy egy ismétlődő ritmus. A jobb oldali írás az, amelyik az ábra szerinti módon kétszer van átfordítva. Figyeljük csak meg, milyen erős hasonlóságokat mutat a fordított írás! Nem kell hozzá se nagyító, se mikroszkóp, szemel látható. Olyan érzetet ad, mintha körbe-körbe járna az így író és problémáit megoldatlanul ismételné újra és újra.

Megjegyzés

A Möbius szalag szerintem egy olyan test, aminek két oldalát és két élét egymásba fordítva ("A" élt a "B" élbe és "A" oldalt a "B" oldalba) felvesz egy mesterségesen végtelenített illetve véghetetlen tulajdonságot. A Möbiusz szalag nem lehet végtelen csak végtelenített illetve véghetetlen, mert mindig van egy kiindulási pont, ahová visszatér vagyis egyben végpont is, illetve a végpont egyben kiindulási pont is. A végtelen viszont nem ismétlődik, mindig eggyel tovább megy. Ezért végtelen.

A 180 fokos elforgatás miatt a szalag indulási pontjának végpontját áthelyeztük a másik oldal kiindulási pontjába, ezért pontosan kétszer annyi utat teszünk meg az eredeti kezdő pontba visszajutva, mint amennyi ténylegesen van a kiindulási és annak végpontja között, hiszen a szalag mindkét oldalát, illetve mindkettő élét megjárjuk. Mint minden földi dolog, ez a szalag is három vektorral és a hozzájuk tartozó idősíkkal rendelkezik, vagyis eleve térdimenziós. Aki nem hiszi, járjon utána.

A megjegyzést azért bátorkodtam leírni, mert jómagam elkészítettem egy ilyen Möbius szalagot. Annak ellenére, hogy az online oldalakon leginkább azt lehet róla olvasni, hogy: "A Möbius-szalag kétdimenziós felület, amelynek különlegessége, hogy csak egyetlen oldala és egyetlen éle van.", a kezemben tartom, vagyis test, így nem lehet kétdimenziós. Látom, hogy két oldala és két éle van. Meg tudom fogni mindkét oldalát és mindkettő élét. Igaz, önmagába visszatérővé tettem, de ettől még nem tűnt el sem az egyik oldala, sem az egyik éle. Hiába próbálom úgy megfogni, hogy csak az egyik oldalával érintkezem, nem megy. Tehát mindkettő megvan, csak folyton folyvást újra kezdi önmagát onnan, ahonnan egyszer elindult.

Fenti példázat arra is jó, hogy vegyük észre azt, hogy a Földön minden minimum három dimenzióval kezdődik. Nincs kétdimenzió, az csak az emberi elme szüleménye. Három dimenziós a papírlap, mert van magassága, szélessége és mélysége. A tintanyom is háromdimenziós, mert annak is van magassága, szélessége és mélysége.  

A síkban ábrázolás nem azt jelenti, hogy az ábrázolt dolog kétdimenziós lenne, csupán annyi történik, hogy a többdimenziós test egy olyan felületen jelenik meg, ahol a mélység vektora nem kap lehetőséget adott dolog valóságos mélységének megmutatására.  Vagyis, mondjuk egy 10x10 cm-es oldalú kockának a harmadik vektorát is csak a papír síkjában lehet megrajzolni, ezért nevezik síkábrázolásnak.