Minek nevezzelek?
A latin betűknél hajlamosak elhitetni velünk azt, hogy az ékezet csak különbséget jelez. Hogy például az "é" az ékezetes "e". Pedig nem. Egy ékezetes betű egyszerűen másik betű. Másként írjuk le és ejtjük ki az "é" betűt, mint az "e" betűt.
Az ékezet ugyan úgy része magának a betűnek, mint bármelyik betűszár, áthúzás vagy hurok, azzal a különbséggel, hogy amíg az ékezet nem közvetlenül, a többiek pedig közvetlenül kapcsolódnak a betűtesthez mivel érintkeznek vele. De, bármelyik is hiányzik, szinte beazonosíthatatlan a betű. Ezt szemlélteti a jobb oldali ábra, ahol nincsenek ékezetek, szárak és hurkok. Ugye, hogy nem tudnánk így használni az abc-t?
Hogy az ékezet megítélése mennyire nincs a helyén, a három piros kérdőjel is jelzi. Hol helyezkedik el a térben a nagy "É" betű ékezete? Milyen zónának lehetne azt nevezni? Netán sztratoszzóna? Miért sikkad el az, hogy egy betűhöz elválaszthatatlanul hozzátartozó ékezet helyét meghatározzuk? A nagy "É" betű ékezetének a mai napig sincs meghatározva a helyzete.
És még egy észrevétel. Ha "a" betű egyzónás, akkor "á" betű hány zónás? Ugyanis, az ékezet egy másik zónában, a felsőben foglal teret és a betű elidegeníthetetlen része. Jópár betűt érint ez.
á, é, i, í, j, ó, ö, ő, ú, ü, ű
Á, É, Í, Ó, Ö, Ő, Ú, Ü, Ű,
Mivel a kis ékezetes magánhangzók két zónában jelennek meg, joggal állítható róluk, hogy kétzónásak. Így a kis "j" betű sem kettő, hanem három zónát foglal el, a nagy ékezetes betűink pedig bizony négyet.
Ezek csekélységeknek tűnnek, de mivel az írott szöveg visszahat olvasójára, ezért nem mindegy, hogy mivel szembesül az ember nap, mint nap.
A magyar nyelv mágikus abc -je nem okoz ilyen problémákat, mert itt egy betű egy szerves egység.
A latin betű megjelenése és szimbolikája zavaró dolgokat tartalmaznak. Hiányosságai vannak és nem az egészlegességet (már amennyire lehetséges ilyenről beszélni) tükrözi, ezért hátráltatja a tisztánlátást.
Lehet, hogy most lesznek, akik úgy vélik, hogy ezek csak aprócska betűk, nincs nagyobb jelentőségük. De, igen is van! Akármerre nézünk, mindig ezeket a betűket látjuk, ezeket írjuk és olvassuk kicsi korunk óta. A szimbolikus jelrendszer pedig úgy működik, hogy akár ismeri valaki a lényegét, akár nem, az akkor is hatással van rá.