Rajzolás csukott szemmel?

Az igaz dolgok nem akarat által nyilvánulnak meg, hanem akarat nélküli áramlással.

Az "Apróságok"-on belül már utaltam arra, hogy bizony, ha írni lehet csukott szemmel, akkor rajzolni is. Jópár évvel ezelőtt, egy egyszerű családrajzot kértem egy kisfiútól. A bal oldali a nyitott szemes, a jobb oldali a csukott szemes.

Nem megyek bele a rajzok elemzésébe, mert nem az én asztalom, csak szeretném felvillantani, hogy mennyire megváltozik a rajz dinamikája, struktúrája és ezáltal mondanivalója is, ha becsukott szemmel történik a rajzolás.  Jelen esetben a családtagok lineáris felsorolását felváltotta egy egészen más kritériumok szerinti ábrázolás. Nem kell megijedni tőle! Az elsőre zavarosnak látszó formavilág mögött egy kihámozható értelmezés bújik meg.

A gyerek "nem hazudik", szokták mondani. Ez lenne a bal oldali rajz. A jobb oldalihoz pedig azt az általánosítást lehetne hozzá fűzni, hogy "igazat beszél". A kettő között óriási a különbség, még látványilag is, hiszen szemmel látható, hogy a "nem hazudik" nem jelenti automatikusan azt, hogy "igazat mond". A lét tiszta mondanivalója bizony már gyereknél is átmegy egy komoly szűrőn a detektálás miatt, és így a környezet csak töredékét láthatja a belső megéléseknek. 

A rajzteszteknél és főleg a gyerekrajzoknál az gondolható, hogy a tiszta belső világ jelenik meg szimbolikusan. Ám, miként írásnál az tapasztalható, hogy csukott szemmel egy egészen más működési rend szerint kerülnek a papírra a tintanyomok, úgy a rajzolásnál is joggal feltételezhető ennek a rendszernek a megléte, működése, és felszínre kerülése. Vagyis egy csukott szemes rajzolásnál a személyek, a dolgok, a rajzlapon is pontosan odakerülnek és olyan formában, ahová és ahogyan a hozzá fűződő viszony rendeli. 

Bátorítom a rajzelemzőket arra, hogy bármelyik rajzelemzési módszert is alkalmazzák, próbálják ki annak csukott szemes változatát is. Szerintem igen meglepő dolgokat lehet így megtapasztalni.