Szemlélőmódok, frekvenciák

2025.04.21

A csukott szemes kézírás egyszerre mutatja a különböző szemléleteket

Ezért legyen az betű, szó vagy akár egész sor, egyidőben laporientált, emberközpontú és kozmikus is, csak különböző arányban. Hozzáállásunk és tudatunk határozza meg, hogy az íráskép egységéből melyik értelmezést tudjuk megfogalmazni vagy éppen kiemelni. A különböző szemléletek keveredése valószínű mindenhol hasonlóan működik, legyen az matematika, kémia vagy biológia.

1A- sötétebb tónus, nagyobb nyomaték és frekvencia

1B- világosabb tónus, kisebb nyomaték és frekvencia

2A- közelítő mozdulat (nincs szemléltetve)

2B- távolító mozdulat

3A- sötétebb tónus, sűrűbb sorok, nagyobb frekvencia

3B- világosabb tónus, ritkább sorok, kisebb frekvencia


Megjegyzés: a képet le fogom cserélni egy jobb minőségűre, addig is türelmüket kérem


Alábbi ábra az eddigi gondolatok sematikus ábrázolása.

1A_1B

Enélkül nem történhetne semmi, ugyanis a nyomaték, vagy ahogy nevezni szoktam "ütközet" biztosítja megjelenésünket a papíron és az életben is. Ha a tollhegy és a papír között nem alakul ki kapcsolat, ha nem érintkeznek fizikailag, akkor nem jön létre a részecskékre jellemző megjelenés, a láthatóság állapotaA kapcsolódás iránya függőleges és a föld középpontja felé mutat. Nagy nyomaték nagy érzelmet hordoz, míg a kisebb nyomaték kevesebbet, de érzelem nélkül nincs megjelenés, mert akkor tintanyom sincs.

1

Ebbe a folyamba nincs beleszólásunk, ha elkezdtük valahol az írást, bármerre indulunk is el, a kiindulópont lesz a múlt, s amerre haladunk, az pedig a jövő. Ez az irány általában balról jobbra halad, de ne feledjük, hogy van olyan írás, ami jobbról balra, illetve fentről lefelé halad. Ez a vektor testesíti meg az igét, a cselekményt, az életünk folyamát; perceket, napokat, éveket. Bal margónál történő kezdésnél ez az áramlás a horizonttal (felső-alsó lapszél) párhuzamos. Milyenségét, minőségét az összes és erre a hullámra hatással bíró többi vektor határozza meg. Ennek az iránynak a periodikus ismétlődésének szakaszolását nevezik időnek.

A tintanyom (mint láthatóság) és folyama (mint idő), ez a kettő együtt az út. Lábnyom a világban, a fehér lapon, ami mérhető, mert betűinknek van magassága, szélessége és mélysége. Minden figyelem a lapon történik. Az 1A-1B és 1-es vektor együtt bontakoznak ki a laporientált szemlélőmódban.

2A_B

Amikor már megjelentünk a papírlapon, a világban, lépéseink minőségét igazgathatjuk. Testünkhöz közelítve (2A) a kézzel foghatóság, a mindennapok húsba markoló életérzése határozza meg a velünk kapcsolatos történéseket. A dolgoknak súlya van, anyaga, ami szakadhat, törhet, izzadtságszagú és verejtékes homlokú. Testünktől távolodva (2B) a sorokat kézzel kevésbé megérinthető, lelkességgel átitatott mindennapok hatják át. Nem könnyebb, csak magasztosabb. Anyag és lélek. Látható és nem látható világ színtere ez a vektor, ahol fejlődhetünk és választhatunk. Ez az emberközpontú szemlélőmód.

3A_B

Izgalmas és felkavaró meglátásokat közvetít ez a függőleges vektorirány. Az erő, amit képvisel, a szemünk számára vízszintesen bontakozik ki. Az ember itt szembesülhet azzal, hogy amit lát, az nem az, aminek mutatja magát, hanem teljesen más mondanivalóval rendelkezik. A sortávolságok tónusai nem csak a látvány perspektív aspektusát, de a frekvenciák magas és mély tulajdonságait, azaz dinamikáját is elénk tárja. Ez a jelenség, ami a csukott szemes kézírásban komplex módon tud megjelenni és értelemmel feltöltődni, egy plusz dimenzióval ajándékoz meg bennünket. 

Egy háromdimenziós tintanyom, egy háromdimenziós papírlapon kinyit egy újabb dimenziós kaput. Aztán még egyet... Nincs lehetetlen. Asztrálmítoszi keret mentén fogalmazhatunk, "írrajz"*-ban gyönyörködhetünk, csillagátjáróba kémlelhetünk, s olyan lehetetlennek tűnő megoldások látnak napvilágot, aminek legjobb és igazabb magyarázata az író személyes tapasztalata, megélt élethelyzete. Többek között ezt tudja nyújtani a "kozmikus" szemlélőmód.

* "írrajz"- egyedülálló jelenség a csukott szemes kézírásban; a szavakból, sorokból olyan plusz kép alakul ki, ami szoros összefüggésben van az író személlyel.